CLICK HERE FOR FREE BLOGGER TEMPLATES, LINK BUTTONS AND MORE! »

2011. április 13., szerda

Amikor jön a "nem szabad" időszaka

Egy jó cikket találtam a Kismamablogon, gondoltam megosztom veletek.

Anya szerepet cserél (Vida Agi)

Az újszülött életében Anya még egy vele, aztán később rájön, hogy Anya nincs mindig ott vele, hanem egy külön személy, akire maximálisan lehet számítani, akinek az a dolga, hogy mindent megadjon neki. Hát persze, hogy csodálkozik rajta, amikor Anya egyszer csak azt mondja valamire, hogy “Nem szabad.”

Számodra természetes, hogy ahogyan a baba egyre önállóbb lesz, korlátokat kell neki szabni és bizonyos tárgyakhoz már nem nyúlhat, bizonyos helyektől távol kell őt tartani, és nem mindent csinálhat, ő azonban nem érti, mi ez a hirtelen változás. Eddig mindent szabad volt, most pedig Anya hirtelen ellenszegül.

A kicsi első reakciója erre általában az, hogy meglepődik, majd újra megpróbálja az adott dolgot. Az anyuka pedig teljesen félreérti ezt. Azt hiszi hogy:

1. A kicsi nagyon makacs típus, és nem lehet fegyelmezni
2. “Segítség, elromlott a gyerekem! Eddig szófogadó volt”
3. “Valamit elrontottam”

Ezzel szemben a baba csak tesztel: kíváncsi, hogy a következő alkalommal mi történik. És itt van a dolog kulcsa elásva: a következő alkalom. Ha ilyenkor a kicsi azt tapasztalja, hogy újra “nem szabad” a válasz, és újra meg újra következetesen ezt látja, akkor idővel (a sokadik alkalommal) megérti, hogy ezt nem szabad.

Ha viszont azt tapasztalja, hogy anya megpróbálja elvonni a figyelmét, mosolyog egy nagyot, hogy “milyen aranyos ez a kis huncut már megint próbálkozik”, ha kikel magából és rákiabál, vagy a kezére csap, és valahányszor próbálkozik, mindig más az, ami történik, akkor nem fogja érteni az üzenetet, nem fogja tudni, mit szeretnél tőle, mit kéne tennie az adott helyzetben, ezért újra meg újra csinálni fogja.

Ez az időszak az önbizalomról és a bátorságról is szól. Ha most megtanulja, hogy bizonyos dolgokra maga is képes, akkor később egyre bátrabb és egyre ügyesebb lesz, ezért nem szabad mindent következetesen tiltani, hanem fokozatosan kell bevezetni a szabályokat:

- 1 éves kor körül még csak azokat a dolgokat tiltsd meg, amik veszélyesek rá nézve, minden mást tegyél el, vagy tartsd tőle őt alapból távol, ami veszélyes, de felügyelettel használható, azokat jobb, ha kipróbálhatja (például mászkálás a lépcsőn, felmászás a mászókára stb.)

- másfél-2 évesen már meg lehet neki tanítani olyan szabályokat is, mint hogy nem nyúlkálunk be a kerítésen, nem szaladunk ki az útra, megállunk az út szélénél, nem

- 2-3 éves kor között fokozatosan képes megtanulni már az olyan apróbb illemszabályokat is, mint hogy figyeljen a tisztaságra, ne egyen a kanapén, ne kenje össze a falat, ne kenje össze magát a főzelékkel.

A lényeg itt a fokozatosság: ha hirtelen mindent tilos, ha túl sokat vársz el tőle, akkor bátortalanná és önállótlanná válik. Számos kisgyereket láttam már, aki azért nem mert önállóan enni 3-4 évesen, mert már 1 éves korában rászóltak, ha túl maszatosan evett, vagy törölgették a pofiját minden falat után.

Ez az időszak alapozza meg a későbbi kapcsolatot is köztetek: ha úgy éli meg a kicsi, hogy “eddig én voltam a világ közepe, most viszont teljesen elutasítanak”, az a jövőre is hatással lesz. Itt is a fokozatosság elve segít. Sok anyukával találkoztam, akit megviselt az, hogy a baba elkezd “ellentmondani” neki, “rosszalkodik”. Pedig ez a fejlődés útja. Nekünk nehéz és ellentmondásos korszak, számára viszont élete egyik legfontosabb fejlődési szakasza: most tanulja meg, mennyi mindenre képes és felismeri azt is, mennyi mindenre nem képes még, magatehetetlen, mások segítségére szoruló emberkéből különleges, egyedi személyiséggé válik, akinek saját gondolatai, saját akarata és cselekedetei vannak. Nekünk csak az a feladatunk, hogy finoman terelgessük az úton. Megéri a fáradtságot, nem?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése