CLICK HERE FOR FREE BLOGGER TEMPLATES, LINK BUTTONS AND MORE! »

Anyukáknak

1. A baba lelki fejlődése 3 éves korig
Para Noémi


0-2 hónapos: Én és én!

Ezt az időszakot az úiszülött nagyrészt alvással tölti, mivel a  méhen belüli elszigetelségre emlélezteti és úgy éli az életét, mint azt odabent a pocakban tette, ennek köszönhető, hogy a nappalt összetéveszti az éjszakával és igen rosszul visel mindent, ami eltér a bent megszokottól. Az első 6 hétben a kicsi számára ő és a világ még egyek, szimbiózisban élnek, ezért teljesen lefoglalja a saját működése és nem érdekli különösebben a külvilág. Ha játékokat mutogatsz neki, talán megragadja a figyelmét (főként, ha kontrasztosabb színű), de nem különösebben érdeklik még ezek a dolgok. Alig telik el 4-5 hét azonban és a kicsi felismeri, hogy ő meg a világ két különböző dolog: rámosolyog anyára, ami a társas kapcsolatok iránti igény első látványos megnyilvánulása is egyben. Felismeri, hogy anya mindig ott van vele és ez határozza meg élete következő hónapjait.



2-6 hónapos: Anya és én!

Felismeri, hogy anya mindig ott van vele, ő ad enni, inni, ő altatja, ő dédelgeti, ezért gyorsan rájön, hogy ha valami gond van, akkor csak hívni kell anyát.Éppen ezért folyamatosan testközelségre vágyik, 4-5 hónapos korban ez tetősödhet ki, azzal hogy állandóan ölben akar lenni, ez tulajdonképpen nem az elkényesztetés első jele, hanem azt jelenti, hogy egyre inkább kezd tudatosodni benne, hogy fizikailag nincs mindig együtt az anyukájával, ezért amikor Anya eltávolodik tőle, megijed és keresni kezdi.Fokozatosan megtanulja azt is a hónapok múlásával, hogy a tárgyak tőle különböző dolgok, bár itt is vannak érdekes részfolyamatok: nagyjából 3 hónaposan felfedezi a saját kezét, erről azonban még azt hiszi, tőle különálló tárgy, és éppen úgy játszik vele, mint a játékokkal. Olyan ez számára, hogy ha ő mozog a világ is mozog, ha ő érez a világ is érez. 


6-10 hónap- Szia Anya!
A hatodik hónap körül kezd el érdeklődést mutatni a világ fele, amiben a legközelebbi személy hozzá Anya. Tekintete éber, állhatatos és célirányos, most már annyira érdekli a külvilág, a tárgyak, az emberek, hogy felismeri ő és anya nem egyek. Ennek látható jelei vannak: eltol minket magától, keresi a külvilág és a saját maga közti határait, amit az jelez, hogy a hajat, orrot húzgál, játszik vele. Ebben a korban kezd el mindent megfogni és időnként a szájába is tömni. Elkezd különbőző módon közlekedni a lakásban, csúszkál, forog de az anyja közelében marad, szeretne tőlünk elszakadni, de még fél az új dolgoktól. A sok új élményt nem tudja olyan tempóban feldolgozni, mint ahogyan azok érik, ezért az alvás és az evés terén is nehézségek adódhatnak. Nehezen alszik el, nyugtalanul alszik, sokat forgolódik, gyakran felébred – ezek mind ennek az időszaknak a jellemzői, amik (ha nem szoktatjuk rá semmi rossz szokásra) 10 hónapos kor körül részben vagy egészben eltűnhetnek.


10-16. hónap -1év körül: Gyakorlok, felfedezek!

*A csintalan, mászós, totyogó gyerek, felfedező útra indul, de visszatér anyához érzelmi feltankolásért , minden érdekli, azonban fokozott érdeklődéssel fordul a tárgyak felé. Ilyenkor megjelenhetnek az átmeneti tárgyak, ilyen lehet egy rongy (pl. anya piszomája) vagy állatka, amit mindenhova maga után vonszol. ebben a korszakban próbálgatja a tárgyakat: huszonötödször is ledobja a kanalat a földre, kilocsolja a vizet a pohárból, letépi a szobanövény leveleit, mert kíváncsi rá, hogyan működik és mi Anya reakciója, mit szól hozzá. Kíváncsi a reakciónkra a “szabadnem szabad” közti határokra, ekkor kezdődik el a huza-vona játszma, mivel most fedezi fel ugyanis, hogy ő önmagától, saját elhatározásából képes megváltoztatni dolgokat, elmozdítani tárgyakat és ezt az új tudását szüntelen gyakorolja és be szeretné mutatni nekünk. Megjelenik a NEM!, a  legtöbb baba ebben a korszakban kezd el gyakorlatilag minden ellen tiltakozni, ezzel is próbára tesz minket, és önállóságát fejleszti. Fontos már ekkor elkezdeni a szabályok megismerését, és a következetesség, a határok letisztázása előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. 


24-36. hónap : Ki is vagyok én!

A baba másfél éves koráig azt hiszi magáról, hogy mindenható és ez a viselkedésében is megnyilvánul, számára természetes, hogy ha kér valamit azt azonnal megkapja, ha oda akar menni valahova, akkor azt szabad neki, de fokozatosan azonban rádöbben a saját korlátaira, és ez sokszor nagyon nagy haragot tud kiváltani benne. Nemcsak a saját korlátaival szembesül ilyenkor, más ok is van rá, hogy megváltozzon az Anyával való kapcsolata: míg korábban azt hitte, “anya mindig ottvan, anyára mindig lehet számítani, anya mindenre képes – tehát anya mindenható”, most rájön, hogy “anyának néha más dolga van, anya néha türelmetlen, anya sem tud mindent megcsinálni” és néha egyenest hiszti lehet a vége. Fontos ilyenkor figyelni az érzéseire, hogy segíthessünk neki kezelni az érzelmeit,  (“tudom, hogy most haragszol, mert szerettél volna még a játszótéren maradni, de most már késő van, haza kell menni.”). Ebben az időszakban már sokkal magabiztosabb, képes arra, hogy saját feladataira koncentráljon, s hosszabb időre meg tud feledkezni anyjáról. A gyermekben fokozatosan egy stabilabb és összetettebb egyéniségtudat alakul ki. 


Anya szerepet cserél

Az újszülött életében Anya még egy vele, aztán később rájön, hogy Anya nincs mindig ott vele, hanem egy külön személy, akire maximálisan lehet számítani, akinek az a dolga, hogy mindent megadjon neki. Hát persze, hogy csodálkozik rajta, amikor Anya egyszer csak azt mondja valamire, hogy “Nem szabad.”
Számodra természetes, hogy ahogyan a baba egyre önállóbb lesz, korlátokat kell neki szabni és bizonyos tárgyakhoz már nem nyúlhat, bizonyos helyektől távol kell őt tartani, és nem mindent csinálhat, ő azonban nem érti, mi ez a hirtelen változás. Eddig mindent szabad volt, most pedig Anya hirtelen ellenszegül.
A kicsi első reakciója erre általában az, hogy meglepődik, majd újra megpróbálja az adott dolgot. Az anyuka pedig teljesen félreérti ezt. Azt hiszi hogy:
1. A kicsi nagyon makacs típus, és nem lehet fegyelmezni
2. “Segítség, elromlott a gyerekem! Eddig szófogadó volt”
3. “Valamit elrontottam”
Ezzel szemben a baba csak tesztel: kíváncsi, hogy a következő alkalommal mi történik. És itt van a dolog kulcsa elásva: a következő alkalom. Ha ilyenkor a kicsi azt tapasztalja, hogy újra “nem szabad” a válasz, és újra meg újra következetesen ezt látja, akkor idővel (a sokadik alkalommal) megérti, hogy ezt nem szabad.
Ha viszont azt tapasztalja, hogy anya megpróbálja elvonni a figyelmét, mosolyog egy nagyot, hogy “milyen aranyos ez a kis huncut már megint próbálkozik”, ha kikel magából és rákiabál, vagy a kezére csap, és valahányszor próbálkozik, mindig más az, ami történik, akkor nem fogja érteni az üzenetet, nem fogja tudni, mit szeretnél tőle, mit kéne tennie az adott helyzetben, ezért újra meg újra csinálni fogja.
Ez az időszak az önbizalomról és a bátorságról is szól. Ha most megtanulja, hogy bizonyos dolgokra maga is képes, akkor később egyre bátrabb és egyre ügyesebb lesz, ezért nem szabad mindent következetesen tiltani, hanem fokozatosan kell bevezetni a szabályokat:
- 1 éves kor körül még csak azokat a dolgokat tiltsd meg, amik veszélyesek rá nézve, minden mást tegyél el, vagy tartsd tőle őt alapból távol, ami veszélyes, de felügyelettel használható, azokat jobb, ha kipróbálhatja (például mászkálás a lépcsőn, felmászás a mászókára stb.)
- másfél-2 évesen már meg lehet neki tanítani olyan szabályokat is, mint hogy nem nyúlkálunk be a kerítésen, nem szaladunk ki az útra, megállunk az út szélénél, nem
- 2-3 éves kor között fokozatosan képes megtanulni már az olyan apróbb illemszabályokat is, mint hogy figyeljen a tisztaságra, ne egyen a kanapén, ne kenje össze a falat, ne kenje össze magát a főzelékkel.
A lényeg itt a fokozatosság: ha hirtelen mindent tilos, ha túl sokat vársz el tőle, akkor bátortalanná és önállótlanná válik. Számos kisgyereket láttam már, aki azért nem mert önállóan enni 3-4 évesen, mert már 1 éves korában rászóltak, ha túl maszatosan evett, vagy törölgették a pofiját minden falat után.
Ez az időszak alapozza meg a későbbi kapcsolatot is köztetek: ha úgy éli meg a kicsi, hogy “eddig én voltam a világ közepe, most viszont teljesen elutasítanak”, az a jövőre is hatással lesz. Itt is a fokozatosság elve segít. Sok anyukával találkoztam, akit megviselt az, hogy a baba elkezd “ellentmondani” neki, “rosszalkodik”. Pedig ez a fejlődés útja. Nekünk nehéz és ellentmondásos korszak, számára viszont élete egyik legfontosabb fejlődési szakasza: most tanulja meg, mennyi mindenre képes és felismeri azt is, mennyi mindenre nem képes még, magatehetetlen, mások segítségére szoruló emberkéből különleges, egyedi személyiséggé válik, akinek saját gondolatai, saját akarata és cselekedetei vannak. Nekünk csak az a feladatunk, hogy finoman terelgessük az úton. Megéri a fáradtságot, nem?